Nagyhalászi Görög Katolikus Egyházközség

A 2011-es népszámlálás adatai szerint

Nagyhalászban 312 személy vallotta magát görög katolikusnak (az 5.632 lakosból).

Ibrányban pedig 278 személy vallotta magát görög katolikusnak (a 6.801 lakosból).

Továbbá

Beszterec: 62

Tisztatelek: 62

Vasmegyer: 132 fő volt a görög katolikus, a saját bevallása szerint.

Ez összesen: 846 görög katolikust jelent, aki a nagyhalászi paróchiához tartozik.

Nagyhalász 1941-ig Nyírpazony filiája volt. A hívek a római katolikus templomba jártak. A nagy távolság (kb. 30 km), a sok és szétszórt filia s a még több tanyaközpont miatt a lelkipásztori ellátás igen mostoha volt. Bár Nyírpazonyban 1930-tól volt segédlelkész, a filiák sokasága, a nagy távolságok, görög katolikus templomok, iskolák hiánya eleve elégtelenné tették a megfelelő lelkipásztori munkát. Tíz filia, legalább 15 tanyaközpont tartozott Nyírpazonyhoz.

Ezért dr. Dudás Miklós megyéspüspök, az akkori nyírpazonyi paróchus (C. Tóth György) igen bölcs tanácsára, Nagyhalász központtal – többt filiával (Ibrány, Vasmegyer, Beszterec, Tiszarád, Homoktanya, Nagytanya, Gyalapár, Tuskólán, Tiszatelek, Érhát, Kocobatanya) – szervező lelkészséget alapított.

Nagyhalász tehát 1941. okt. 1-től szervező lelkészség lett. A szervezésnek igen nehéz és sokrétű akadálya volt. Hisz Nagyhalászon mindössze 2 hold földingatlan volt építésre alkalmas házhely (s ezen is 1000 pengő adósság volt). Semmi más. Se iskola, se miséző központ, de a hozzácsatolt filiákban (Ibrány, Vasmegyer, Beszterec, Tiszarád) sem. A híveknek legalább 70 százaléka gazdasági cseléd volt, s kilenc nagyobb tanyán laktak.

Ilyen körülmények között indult meg a szervezési munka. Dudás püspök úr az 1941. okt. 1-jén szentelt újmisést – Sorossy Sándort – nevezte ki szervező lelkésszé 1941. okt. 1-jei hatállyal. Az új lelkésznek a reá váró igen sokoldalú feladatát könnyíteni látszott az a körülmény, hogy nyolcéves kora óta itt lakott, és nagy helyi ismerettel rendelkezett. Itt nőtt fel, itt laktak a szülei, valamint felesége családja.

Az 1941. okt. 5-én elmondott primiciás misével tehát megindult a szervezői munka. Helyben az egyik római katolikus iskolában – vasár- és ünnepnapnapokon – Ibrányban az iskolában (mely görög katolikus iskola volt), a többi filiában és a tanyákon is az iskolákban. Helyben egyelőre csak vasárnap és ünnepnapokon volt szentmise. Az akkori római katolikus plébános nem engedte meg a templom használatát.

Még ez évben hozzákezdtek az építkezéshez: új iskolakápolnát, valamint tanítói lakást építettek. Hozzáfogtak a tanítói állás szervezéséhez is, amit egy év leforgása után siker koronázott. Az 1942-es tanévben már megindul a görög katolikus iskolában a tanítás, görög katolikus tanítóval, mivel az iskolával egy fedél alatt kápolna és lelkészi lakás is épült.

A kápolnát Szt. Mihály főangyal tiszteletére Antalóczy Kornél kanonok úr 1942. november 8-án szentelte fel. Most már nyugodtabb körülmények között lehetett végezni a lelkipásztori munkát, mely lassan kiteljesedett. Az épületegyüttest Ficsor József kemecsei kőműves és ács mester építette. Az államsegély mellett, ami az építkezési költségeket csak részben fedezte, a hívek áldozatvállalását is igénybe kellett venni, amit örömmel és jó szívvel vállaltak. Közülük föltétlenül név szerint kell említeni a lelkész édesapját, Sorossy Antalt, apósát, Mádai Jánost, valamint az egyházközség gondnokát, Galajda Jánost, aki kezdettől haláláig ellátta ezt a tisztséget. A kápolna berendezését a Máriapócson élő Juhász Mihály és János műasztalos készítette Mádai János adományaként. Az egyházi felszerelés nagy részét az Országos Oltáregylet adományozta.

Az első kántortanító Csaba Miklós volt. 1943-ban – a görög katolikus iskolaköteles gyermekek számának örömteli megnövekedése következtében – megszervezték a II. sz. tanítói állást. Az új tanító a pap felesége lett.

A KALOT, a leánykongregáció, a rózsafüzér társulat megalakulásával, valamint az igen buzgó és agilis képviselő testülettel pezsgő hitélet indul meg. Így 1946-ban már új harangot áldhatott meg a megyésfőpásztor, aminek anyagi fedezetét a lelkész USA-ban élő testvérének adománya biztosította, aki ott gyűjtést szervezett erre a célra, s annak eredményét hazaküldte. Ez volt hazánkban – a felszabadulás után – Gombos Lajos harangöntő mester által öntött első harang. Jelenleg is ennek a hangja hívja a híveket istentiszteletre.

Közben Ibrány is fejlődött. Az ottani hívek 1943-ban megvették a volt régi római katolikus templomot. Így ettől kezdve már templomban végezhették a liturgiát. A lelkiélet is gazdagodott.

Ibrányban minden hónap második és negyedik vasárnapján és a nagyobb ünnepeken volt görög katolikus liturgia. Vasmegyeren, Beszterecen havonta egy-egy vasárnap volt szentmise. Érhát és Kecskés tanyákon minden második hónap és az esetleges ötödik vasárnapokon voltak misék.

Az anyaegyházon kívül rendszeres hitoktatás volt a filiában – Ibrányban – és a tanyákon összevonva az érháti iskolában és a kecskési iskolában.

A lelkész – a mindenkori kántorral – az első években (1941 és 1948 között) saját fogatával, később (1952-ig) fuvarossal, majd motorkerékpáron közlekedve látta el lelkipásztori feladatát. Ez így volt 1958-ig, amikor főpásztora Tokajba nevezte ki paróchusnak.

1950-ben államosították az iskolát, így az istentiszteletek csak vasárnap, valamint olyan időpontban voltak, amikor nem zavarták a tanítást. Sorossy tisztelendő 1958-ig szolgált Nagyhalászban, őt Sereghy János követte 1983-ig.

Az ibrányi felújított templomot és a nagyhalászi iskolakápolnát 1973. okt. 14-én áldotta meg Dudás Miklós megyéspüspök.

A kápolnában 1980-ig volt tanítás. 1983-ban Szabó Mihály lelkészt helyezték Nagyhalászba. Ő kiderítette, hogy az államosítás megtörtént ugyan, de a földhivatalban a telekkönyvekben nem történt bejegyzés. Ezért összehívta a híveket, és megbeszélték, hogy az iskolakápolnát templomhoz méltóan rendbehozzák, átépítik, tatarozzák. Erre 1985-ben került sor. Ekkor épült a torony és a szentély is a templomhoz. A ma látható templombelső is ekkor alakult ki. A templom képeit Szarka György papnövendék készítette. Majd 1992-től Orosz-Tóth György lett a nagyhalászi görög katolikusok lelkipásztora.

2015. január 9-étől dr. Ivancsó István teológiai tanár lett adminisztrátor paróchus.

Egy 1806. évi összeírás szerint a görög katolikus lelkek száma 40 fő volt, ebből tiszta görög katolikus házaspár 4 volt. A paróchia alapításakor Nagyhalász lakosságának öt százaléka volt a görög katolikus valláshoz sorolható. Ők a legszegényebb családok közül kerültek ki.

Az egyházközség története