Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Szent Ágoston püspök A szeretet kettős parancsa (2016.01.03.)

Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 17, 7-9: CCL 36, 174-175)

A szeretet kettős parancsa

Eljött az Úr, a szeretet tanítómestere, aki telve volt szeretettel – mint róla megjövendölték – összetömörítve a tanítást a földön (Rom 9, 28), és kimutatta: a két parancson múlik a törvény és a próféták.
Hogy mi ez a kettős parancs, ismételjétek át újra velem együtt, testvérek! Nagyon jól kell ismerni, és nemcsak akkor kell emlékezetbe idézni, amikor megemlítjük, hanem kell, hogy kitörölhetetlenül a szívetekben legyen. Állandóan gondoljatok arra, hogy szeretnünk kell Istent és az embertársat: Istent teljes szívünkből, egész lelkünkből és minden erőnkből, embertársunkat pedig úgy, mint saját magunkat (vö. Mt 22, 37. 39).
Erre kell állandóan gondolni, erről kell mindig elmélkedni, ezt kell megtartani, ezt megtenni és teljesíteni. A parancsban előbb van az Isten szeretete, a megvalósításban viszont az embertársé. Mert az, aki a szeretet két parancsát előírta számodra, először nem az embertársét ajánlotta és csak utána az Istenét, hanem fordítva: előbb az Istenét és csak utána az emberét.
Te pedig mivel Istent még nem látod, embertársad szeretetével érdemled ki azt, akit látni fogsz; mert amikor embertársadat szereted, megtisztítod szemedet Isten látására, ahogy azt János nyilvánvalóan mondja: Ha nem szereted testvéredet, akit látsz, hogyan mondhatod, hogy szereted Istent, akit nem látsz? (Vö. 1 Jn 4, 20).
Íme, ez a parancs: Szeresd Istent! Ha azt mondod, mutasd meg nekem, hogy kit szeressek, mi mást válaszolhatok rá, mint amit János mondott: Istent soha nem látta senki (vö. 1 Jn 4, 16). De nehogy azt hidd, hogy teljesen alkalmatlan vagy Isten látására – így folytatja – Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az istenben marad (1 Jn 4, 16). Szeresd tehát embertársadat, és lásd meg magadban azt, hogy miért szereted embertársadat. Ott meglátod Istent, amennyire ez számodra lehetséges.
Kezdd el tehát szeretni embertársadat. Törd meg kenyeredet az éhezőnek, és a fedél nélküli szegényt fogadd be házadba, ha ruhátlant látsz, öltöztesd fel, és ne vesd meg embertársadat (vö. Iz 58, 7).
S ha ezt megteszed, mit nyersz vele? Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal (Iz 58, 8). Isten, a te világosságod, hajnali fény neked, mert csupán a világ éjszakája után virrad fel számodra, hiszen ő sem fel nem kel, sem le nem nyugszik, mert örökkévaló.
Ha embertársadat szereted és róla gondoskodol, úton vagy. S ki máshoz utazol, mint az Úristenhez, ahhoz, akit teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből kell szeretnünk? Istenhez ugyanis még nem jutottunk el, embertársunk viszont mindig velünk van. Viseld el tehát azt, akivel együtt úton vagy, hogy eljuthass ahhoz, akivel örökre együtt szeretnél maradni.