Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Nagy Szent Gergely pápa Az Egyház a felkelő hajnal (2020.06.04.)

Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok” című művéből

(Lib. 29, 2-4: PL 76, 478-480)

Az Egyház olyan, mint a felkelő hajnal

A választottak egész Egyházát méltán nevezhetjük pirkadatnak vagy hajnalnak, mert a pirkadat és a hajnal átmenet a sötétségből a világosságba. Az Egyházat ugyanis, amikor az a hitetlenség éjszakájából a hit világossága felé halad – mint ahogy a hajnal a sötétség után a nappal világosságába megy át –, már a mennyei fényesség ragyogja körül. Ezért jól alkalmazható rá a kérdés az Énekek énekéből: Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírjai (Én 6, 10). A mennyei élet jutalmát kereső Egyház azért nevezhető hajnalnak, mert amennyire fokozatosan elhagyja a bűnök éjszakáját, annyira be is öltözik az igazlelkűség fényébe.

Van azonban itt még egy mélyebb értelem is, amelyre rájövünk, ha a hajnal vagy a virradat természetét jobban megfigyeljük. Mert a hajnal és a virradat jelzi ugyan, hogy az éjszaka már elmúlt, de még nem mutatja be a nappal teljes fényességét. Amíg ugyanis az egyiket tovaűzi, addig a másikat befogadja, és így még együtt hordozza magában a fényt és a sötétséget is. Hajnal vagy virradat vagyunk még mi is mindannyian, akik ebben az életben az igazság nyomdokain járunk: már valamennyire a verőfényhez illően cselekszünk, de még a sötétség foszlányai sem tűntek el végleg belőlünk. A Szentírásban a Próféta is így szól Istenhez: Színed előtt egy élő sem mondható igaznak (Zsolt 142, 2). És az is meg van írva: Sok dologban vétünk mindnyájan (Jak 3, 2).

Ennek megfelelően, amikor Pál azt mondja: Múlóban az éjszaka, nem így folytatja: és eljött a nappal, hanem így: a nappal pedig közel (Róm 13, 12), Pál apostol ugyanis arra céloz, hogy az éjszaka elmúltával a nappal még nincs itt, csak közeledik, és így világosan tudtunkra adja, hogy kétségkívül még a verőfény előtt, de már az éjszaka után, tehát még csak a hajnali átmenetben él.

A választottak szent Egyháza akkor lesz majd a nappali verőfényben, amikor már nyoma sem lesz benne a bűn sötétjének. Akkor lesz teljes a nappal, amikor a belső fényessége már tökéletes izzásban árad ki belőle. A hajnal tehát valamilyen átmeneti állapot; jól érzékelteti ezt a kérdés: Jelölted már ki hajnalpírnak helyét? (Jób 38, 12) Ha valaminek kijelölik a helyét, azt tulajdonképpen az egyik állapotból a másikba juttatják. De mi is a végső helye ennek a hajnalnak? Az istenlátás örök tökéletes fényessége. Ha majd ide eljut, akkor már semmi sem lesz benne a múlt éjszaka sötétségéből. Erre a helyére kívánt eljutni ez a hajnal, amikor ezt énekelte a Zsoltáros: Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát? (Zsolt 41, 3). Erre a megismert helyre kívánkozott az a hajnal akkor is, amikor Pál lelkéből feltört a vallomás, hogy szeretne megsemmisülni és Krisztussal eggyé lenni, vagy amikor ezt írja: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség (Fil 1, 21).