Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Szent Hitvalló Maximus apát A mindig új misztérium (2020.01.04.)

Szent Hitvalló Maximus apátnak „Ötszáz Fejezet” című írásából

(Centuria 1, 8-13: PG 90, 1182-1186)

A mindig új misztérium

Isten Igéje, aki testileg egyszer született (s ez a születés hozzánk hajló jóságának és emberszeretetének jele), mindazokban, akik akarják, mindig szívesen születik meg, és gyermekké is lesz, erényeikkel növekedve. Amilyennek ismeri a befogadó lélek képességeit, úgy mutatkozik meg előtte. Nem azért csökkenti nagyságának mértékét, mintha irigyelné azt az embertől, hanem mintegy kifürkészve azok befogadó képességét, akik látni akarják őt, annak megfelelően és olyan mértékben fedi fel nekik magát, s így jelenlétének nagy titka továbbra is mindenki számára áthatolhatatlan titok marad.

Ezért mondja bölcsen az Apostol, szemlélve a titok nagyságát: Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (Zsid 13, 8). Kétségtelenül azt a mindig új misztériumot érti, amely soha semmilyen szellemi felfogással nem évül el.

Megszületik Krisztus, az Isten, aki emberré lett, értelmes lelket hordozó testet öltve magára. Ő, aki a teremtett dolgokat úgy alkotta meg, hogy a semmiből jöttek létre, fényes nappal is látható ragyogó csillagként vezeti el a bölcseket oda, ahol a megtestesült Ige pihen, így mutatja meg, hogy az Ige, aki az Ószövetség szent irataiban el van rejtve, titokzatosan meghaladja az ember érzéki megismerését, és a pogányokat is a megismerés legnagyobb világosságára vezeti el.

Kétségtelen ugyanis, hogy a hívő lélekkel fogadott ószövetségi törvény és prófétai tanítás csillag módjára vezeti el a megtestesült Ige ismeretére mindazokat, akik Isten kegyelméből erre meghívást kaptak.

Ezért Isten tökéletesen emberré lett, semmit meg nem változtatva azon, ami emberi természetünkhöz tartozik. Egyedül a bűn nem lett a sajátja, mivel ez nem is volt természetünk tartozéka. Azért tette ezt, hogy testét csalétekül állítva, csapdába csalja a telhetetlenül rá leskelődő sátánt. Teste ugyanis a benne rejlő isteni erő következtében halálos méregként pusztítja el a sátánt abban a pillanatban, amikor halálra viszi őt. Az emberi természetnek viszont gyógyszerévé válik, amikor ugyanezzel az isteni erejével visszahelyezi eredeti kegyelmébe.

Ugyanúgy, ahogy a sátán a tudás fájára halálos mérgét árasztva evés által vitte bűnbe az embert, a sátán is akkor kapta meg a halálos döfést, amikor el akarta emészteni Krisztusnak az istenséggel egyesített testét.

A Megtestesülés nagy titka mindig misztérium marad; mi módon van jelen személyesen az isteni Ige az emberi testben, amikor ugyanaz a személy teljes lényegében az Atyánál van? S hogyan lehet teljes isteni természete és ugyanakkor teljes emberi természete is, amikor semmit sem veszít el abból, ami benne isteni, sem pedig abból, ami benne emberi?

Ezeket a titkokat egyedül a hit fogja fel, hiszen a hit azoknak a dolgoknak az alapja és valósága, amelyek meghaladják az emberi értelem erejét.