Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Nyssai Szent Gergely püspök Isten látásának reménye (2020.06.26.)

Nyssai Szent Gergely püspök szentbeszédeiből

(Orat. 6 De beatitudinibus: PG 44, 1266-1267)

Isten látásának reménye

Istennek az az ígérete, hogy őt látni fogjuk, valóban olyan nagy, hogy ez minden boldogság tetőpontja. Ennél nagyobbat senki sem kívánhat, hiszen az embernek mindene megvan abban, akit lát. Látni ugyanis a Szentírás szóhasználatában annyit jelent, mint birtokolni. Például ez a jókívánság: Lásd meg Jeruzsálem javait (vö. Zsolt 127, 5), azt jelenti: legyen a tiéd. Vagy: Tartsátok távol az istentelent, ne lássa meg az Úr dicsőségét (vö. Iz 26, 10); ezzel a próféta azt mondja, hogy ne legyen része benne.

Aik tehát látja Istent, az ezzel a látással minden néven nevezhető jót is birtokol: a véget nem érő életet, az örök romolhatatlanságot, a halhatatlan boldogságot, a határok közé nem zárt országot, a meg nem szűnő örömet, az igaz világosságot, édes társalgást a Szentlélekkel, a fel nem fogható dicsőséget, a szüntelen boldog ujjongást; igen, minden jót.

Az isteni ígéret folytán valóban ilyen és ennyire nagy boldogságban remélünk. Mivel azonban – mint előbb mondtuk – Isten látása csak úgy lehetséges, ha tiszta az ember szíve, ezért ezután megint szédítő kétség fog el: vajon a szívtisztaságot megszerezheti-e az ember, és ami ehhez szükséges, nem múlja-e felül az emberi természetet, és egyáltalában lehetséges-e ez számunkra? Lehet, hogy a szív tisztasága vezet Isten látására, ámde Mózes sem, Pál sem látta Istent, és leszögezték, hogy sem bármelyikük, sem bárki más nem képes látni őt; akkor tehát lehetetlennek látszik elérni és megvalósítani azt, amit az Isteni Ige ebben a boldogságban ígér.

Mert mi hasznunk van abból, ha megismertük, hogy miként láthatjuk meg Istent, de látásához hiányzik a képességünk? Ugyanígy mi hasznunk, ha valaki azt mondja, hogy nagyon jó az égben lenni, mert ott látni lehet mindazt, ami ebben az életben el van rejtve szemünk elől? Azoknak, akik erről tudomást szereznek, csak akkor válik hasznukra az ismeret, hogy milyen nagy boldogság az égben lenni, ha valami isteni hang megmutatná nekik, hogyan sikerülhet az égbe vivő utat meg is tenniük. Mindaddig azonban, amíg nincs mód arra, hogy az égbe jussunk, ugyan mi haszon van a mennyei boldogság ismeretéből? Csak lehangol bennünket, hogy tudunk ugyan róla, de ugyanakkor lehetetlen is számunkra, mert nem tudunk odajutni. De vajon hív-e az Úr bennünket olyanra, ami emberi természetünk erőit meghaladja? És tényleg olyan nehéz-e az ő parancsa, hogy teljesítéséhez kevés az emberi erő?

Szó sincs róla! Isten ugyanis nem parancsolja, hogy repüljön az, aminek nem növesztett szárnyat, vagy hogy vízben éljen az, aminek szárazföldi életet szánt. Ha tehát Isten törvénye minden esetben hozzá van szabva teremtménye erejéhez, és semmi olyanra sem kényszeríti, amire annak természete képtelen lenne, akkor a hasonlóság alapján feltétlenül be kell látnunk, hogy nem reménytelen számunkra az, ami e boldogságban felcsillant előttünk. Sőt, biztos az is, hogy János, Pál és Mózes, és minden hozzájuk hasonló lélek már elnyerte azt a magasztos boldogságot, amely Isten látásából fakad. Elnyerte tehát az, aki így kiáltott fel: Az igaz élet koronáját megadja nekem az Úr, az igazságos bíró (vö. 2 Tim 4, 8). Élvezi az is, aki egykor az Úr keblén nyugodott, és az is, akinek szemtől szembe mondta az Úr: Én név szerint ismerlek téged (Kiv 33, 17). Ha tehát azok, akik előbb azt hirdették, hogy Isten megismerése felülmúlja erőinket, most már egészen biztosan boldogok, e boldogságuk pedig Isten látásában áll, viszont Isten látása a szív tisztaságának következménye, akkor biztosan nem olyan valami a szívtisztaság, amit ne lehetne elérnünk.

De miképpen állítható Pállal, hogy Isten látása meghaladja az emberi képességet, és miként igaz ugyanakkor – mégpedig ellentmondás nélkül – az Úr szava, amely a szív tisztaságának ígéri meg Isten látását?