Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Szent Elréd apát: Az igazán tökéletes és örök barátság (2019.06.26.)

Szent Elréd apátnak „A lelki barátságról” szóló könyvéből

(Lib. 3: PL 195, 692-693)

Az igazán tökéletes és örök barátság

Jonatán, ez a kiváló ifjú, nem tekintette királyi származását, sem azt, hogy a trón várna rá, hanem barátságot kötött Dáviddal, és ebben a barátságban egyenlővé tette a szolgát az urával. Amikor annak menekülnie kellett atyja, Saul elől, és a pusztában rejtőzködött, amikor halálra volt szánva, és életére törtek, akkor is maga elé helyezte Dávidot, magát megalázta, őt pedig felmagasztalta: Te leszel a király – így szólt –, és én a második leszek utánad (vö. 1 Sám 23, 17).

Ó, valóban gyönyörű példája ez a barátságnak! Csodás dolog! A király dühöng szolgájára, mintha az vetélytársként az egész országot őellene ingerelné; a papokat is árulással vádolja, és puszta gyanúból lemészároltatja őket. Átkutatja az erdőket, átvizsgáltatja a völgyeket, fegyvereseivel megszállatja a hegyeket és dombokat; mindenki igyekszik megbosszulni a király megsértőjét. Csak egyedül Jonatán mer szembeszállni atyjával, ő, akinek egyedül lenne joga féltékenykedni; ő segít barátjának ily nehéz helyzetben is tanácsot adva, mivel a barátságot a királyságnál többre becsüli: Te leszel a király – mondja –, és én a második leszek utánad. Nézzétek azt is, hogyan ingerli az atya a fiát barátja ellen, szemrehányásokkal ijesztgetve, s azzal fenyegetve, hogy megfosztja a királyságtól és minden méltóságától.

Amikor pedig Saul meghozta Dávid ellen a halálos ítéletet, Jonatán akkor sem hagyta cserben barátját: Miért kell Dávidnak meghalnia? Mit vétkezett? Mit tett? Hiszen amikor életét tette kockára, és legyőzte a filiszteus Góljátot, örvendeztél. Miért kell tehát meghalnia? (vö. 1 Sám 20, 32; 19, 5) Ez a beszéd olyan dühbe hozta a királyt, hogy megpróbálta fiát, Jonatánt lándzsájával a falhoz szegezni, aztán meg is fenyegette: Te elvetemült fiú! Tudom, hogy szereted őt a magad és anyád szégyenére (vö. 1 Sám 20, 30). Aztán szívének mérgét fiára fröccsenti, olyan szavakat fűzve hozzá, hogy azok fölkeltsék ambícióit, táplálják gyűlöletét, irigységét és keserűségét: Amíg Izáj fia a földön él, nem lesz szilárd a te uralmad sem (vö. 1 Sám 20, 31).

Kit ne zaklattak volna fel ezek a szavak, kiben ne ébresztettek volna irigységet? Kinek a szeretetét, barátságát és jóindulatát ne törte volna meg, ne kisebbítette volna, és ne feledtette volna el mindez? Ez a szeretetreméltó ifjú azonban megőrizte szívében a barátságot, kemény volt a fenyegetésekkel szemben, türelmes a gyalázásokban, a barátságot többre értékelte a királyságnál; nem törekedett a saját dicsőségére, csak egyedül a barátja szeretetére. Te leszel a király – mondta –, és én a második leszek utánad.

Ez az igazi, a tökéletes, állhatatos és örök barátság, amelyet az irigység nem tör meg, a gyanakvás nem kisebbít, az ambíció nem öl meg. Ez a barátság a kísértésekben sem szűnt meg, a támadások közt sem tört le, oly sok gyalázás ellenére is szilárd maradt, és oly sok igazságtalan támadás közepette is állhatatos maradt. Tehát: Menj, és tégy te is hasonlóképpen! (Lk 10, 37)