Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Szent Ágoston püspök Szent Pál példája (2019.09.17.)

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 4-5: CCL 41, 531-533)

Szent Pál példája

Amikor az igazság megvallása miatt Pál egyszer a börtönben nagy ínségben és bilincsekben volt, a testvérek ajándékot küldtek neki, amivel segítettek nélkülözésén és ínségén. Hálálkodva ezt válaszolta nekik: Jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok. Én ugyan megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindent elviselek abban, aki erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy elküldtétek, amire szükségem van (Fil 4, 10-14).

Nem akar azok közé tartozni, akik magukat és nem a nyájat legeltetik, ezért megmutatja, mit értékel abban, amit ők jól tettek. Szent Pál nem annyira annak örül, hogy szükségében segítségére voltak, hanem inkább annak, hogy jócselekedetükért elismerését fejezheti ki. Mert mit is értékelt? Azt mondja: Nem az adomány a fontos nekem, hanem inkább a gyümölcse (Fil 4, 17). Mintha csak azt mondaná: nem az a fontos, hogy nekem bőven legyen, hanem hogy ti ne legyetek híjával a jótetteknek.

Akik tehát nem tudják megtenni azt, amit Pál, hogy két kezük munkájával keressék meg kenyerüket, azok fogadják el a nyáj tejét, és ebből gondoskodjanak a saját szükségükről, de vegyék figyelembe a nyáj gyengeségét is. Ne a maguk kényelmét keressék a nyájnál, nehogy az legyen a látszat, mintha a saját szükségük kényszerítené őket az evangélium hirdetésére, hanem használják fel az igazság igéjének fényét az emberek megvilágítására. Mert amint meg van írva, olyanok ők, mint a lámpások: Csípőtök legyen felövezve, és égjen a lámpásotok (Lk 12, 35). És: Ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat (Mt 5, 15-16).

Ha tehát neked lámpást gyújtanának házadban, ugye te öntenél hozzá olajat, hogy ki ne aludjék? Aztán ha az a lámpás az olaj betöltése után sem égne, ugye az már nem lenne érdemes arra, hogy a tartóra tegyék, hanem hogy azonnal összetörjék? Amiből tehát élünk, azt szükségből fogadjuk el, noha szeretetből adják. Nem mintha kereskedelem tárgya lenne az evangélium úgy, hogy az evangélium hirdetésének az ára az, amit az evangélium hirdetői felvesznek, hogy éljenek belőle. Mert ha valaki így árulná az evangéliumot, akkor e drága dolgot nagyon olcsón árulná. Mert megélhetésüket a néptől kapják ugyan, de majd az Úr fogja megadni nekik szolgálatuk jutalmát. A nép ugyanis nem tudja megadni azoknak a jutalmát, akik neki szolgálnak az evangélium szeretetében, ők is ugyanonnan várják a maguk jutalmát, ahonnan várja a nép is a maga üdvösségét.

Hát akkor miért feddi és mivel vádolja őket a Szentírás? Azért, mert elhanyagolták a nyájat, noha felhasználták a tejét eledelül, a gyapját meg ruházatul. Csak a maguk javát keresték tehát, és nem Jézus Krisztust.