Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Szent Hiláriusz püspök a 132-es zsoltárról (2020.02.03.)

Szent Hiláriusz zsoltármagyarázataiból

(Ps 132: PLS 1, 244-245)

Az összes hívő mind egy szív, egy lélek volt

Íme, milyen jó és mily gyönyörűséges, ha békességben együtt élnek a testvérek (Zsolt 132, 1). Jó és gyönyörűséges testvérként együtt élni, mert amikor az emberek így élnek együtt, akkor az egyház összejövetele gyűjti egybe őket, és testvérként jóakaratban és szeretetben is egyek lesznek.

Azt olvassuk, hogy az apostolok első prédikálása nyomán nagyra becsülték ezt a parancsot. Valóban: Az összes hívő mind egy szív, egy lélek volt (ApCsel 4, 32). Ez illik Isten népéhez, hogy az egy Atya fennhatósága alatt testvérek legyenek, az egy Lélek alatt egy legyenek, egyetértésben lépjenek az egy hajlékba, az egy testben egy testnek legyenek a tagjai.

Igen, jó az, és gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek. A próféta hasonlattal is szemlélteti, hogy milyen jó és kedves ez, amikor így ír. Olyan ez, mint fejen a drága kenet, amely végigcsordul a szakállon, Áron szakállán, és köntösének szegélyére pereg (Zsolt 132, 2). Az a kenet, amellyel Áront pappá kenték, különféle illatos olajból készült. Úgy tetszett Istennek, hogy ilyen kenettel történjék elsősorban a papok felszentelése; és így kente föl Urunkat is láthatatlan módon társai közül (Zsolt 44, 8). Ez tehát nem valami földi felkenés. Nem úgy történt, mint ahogy a királyokat szokták fölkenni az olajjal telt edényből, hanem az öröm olajával (Zsolt 44, 8) kente föl. Ezért e fölkenés után Áront fölkentnek nevezi a Szentírás.

Amint tehát ez a kenet mindazok szívéből, akikre ráöntötték, messze űzte a gonosz lelkeket, éppen úgy a szeretet kenete által mi is azt az egyetértést sugározzuk szét magunk körül, amely Isten előtt kedves, amint az Apostol is mondja: Krisztus jó illata vagyunk (2 Kor 2, 15). Tehát ahogy a kenet elnyerte Isten tetszését első fölkent papjában, Áronban, éppen olyan jó és gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek.

A kenet pedig a fejről lecsordul a szakállra. A szakáll viszont a felnőtt férfi dísze. A mi számunkra az szükséges, hogy csak a gonoszság terén maradjunk kiskorúak Krisztusban, amint írva is van, a gondolkodásunkban viszont legyünk felnőttek. Valóban az Apostol kisgyermeknek nevezi a hitetleneket, mert még képtelenek befogadni a szilárd eledelt, és ezért tejre van szükségük. Ezért írja ezt: Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el (1 Kor 3, 2).