Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Szent Atanáz püspök Az Ige isteni összhangba hozza a mindenséget (2020.01.17.)

Szent Atanáz püspöknek „A pogányság ellen” mondott szónoklatából

(Nn. 42-43: PG 25, 83-87)

Az Ige isteni összhangba hozza a mindenséget

A létező és keletkező dolgok között egyetlen egy sincs, amelyik nem az Igében és nem általa lett volna és állna fenn, amit már a teológus Apostol is tanít ezekkel a szavakkal: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett (Jn 1, 1).

Amint a muzsikus jól hangolt lantjával, magas és mély hangokból és más művészien előhozott köztük levő hangokból összhangot hoz létre, úgy az isteni Bölcsesség is az egész világegyetemet mint egy lantot kezeli, és a levegőben levő dolgokat a földiekkel, az égieket pedig a levegőbeliekkel egybefoglalja, és az egész mindenséget az egyes dolgokkal összhangba hozza, és saját terve és akarata szerint vezeti, így alkot egy egységes világot és szép, harmonikus világrendet, míg maga az Isten Igéje az Atyánál változatlan marad, és az Atya tetszése szerint a maga változatlan természetével mozgásban tart mindent. Tehát minden az Igétől kapott saját természete szerint él és áll fenn, és általa egy csodálatos és valóban isteni összhangot valósít meg.

Hogy ezt a valóban nagyszerű dolgot valamilyen szemléltető képpel érthetőbbé tegyük, most egy soktagú kórust említünk példaként. Tehát, amint egy sok tagból: férfiakból, gyerekekből, asszonyokból, öregekből és fiatalokból álló kórusban, amelyet egy karmester vezényel, mindenki a saját természete és képessége szerint énekel: a férfi mint férfi, a gyermek mint gyermek, az öreg mint öregember, a fiatal mint fiatal, de valamennyien egy összhangot hoznak létre; vagy amint a saját lelkünk is egyidejűleg működteti az összes érzékszervünket a saját működésüknek megfelelően olyannyira, hogy egy jelenlevő tárgy valamennyit cselekvésre tudja indítani: a szemet látásra, a fület hallásra, a kezet tapintásra, az orrot szaglásra, a nyelvet ízlelésre, sőt még más testrészek is gyakran működésbe jönnek, például a lábak járni kezdenek; így van valahogy az egész teremtett világban is. Bár nagyon gyenge a felhozott példa, mélyen látó értelemmel azonban felfogható, amit mondani akar.

Az Isten Igéje ugyanis akaratának egyetlen indításával egyszerre irányítja az összes létező dolgot, úgyannyira hogy mindegyik azt teszi, ami természetszerű sajátossága, és mégis együttesen egy összehangolt rendet valósítanak meg.