Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

János nápolyi püspök Szeresd az Urat, és járj ösvényein! (2020.01.30.)

János nápolyi püspök beszédeiből

(Sermo 7: PLS 4, 785-786)

Szeresd az Urat, és járj ösvényein!

„Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? (Zsolt 26, 1) Milyen okos volt az a szolga, aki megértette, hogy honnét és miként világosodott meg, és hogy önmaga milyen volt azelőtt. Látta a fényt. Nem azt, amelynek alkonya is van, hanem azt, amelyet szem nem láthat (vö. 1 Kor 2, 9). Akiknek ez a fény világít, azok nem törik magukat a bűnös élet után, és gonoszsággal sem vétkeznek.

Ezt mondta ugyanis az Úr: Addig járjatok, amíg van világosságtok (Jn 12, 35). Melyik világosságról szólott így, ha nem önmagáról? Ő mondotta: Világosságul jöttem a világba (Jn 12, 46), azért, hogy akik látnak, ne lássanak, a vakok viszont visszanyerjék látásukat. Tehát maga az Úr a mi világosságunk, az igazság Napja, aki beragyogta a földkerekségen mindenfelé elterjedt katolikus Egyházát. Az ő hírnökeként szólt a próféta is: Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék?

A megvilágosult lelkű ember nem sántikál kétfelé, nem tér le a helyes útról, és mindent elvisel. Az, aki távolból már látja hazáját, elviseli érte a kellemetlenségeket, és földi gondok miatt nem aggódik, mert Istenében erősségre talál. Fékezi szíve vágyait, és állhatatos marad, alázatosságából türelmet merít. Az az igazi fény, amely minden embert megvilágít, aki a világba jött (Jn 1, 9), és önmagát ajándékozza azoknak, akik félik őt. Annak ad kegyelmet, akinek és amikor akar, és annak mutatja meg magát, akinek a Fiú akarja.

Az, aki eddig sötétségben és a halál árnyékában ült – a gonoszság sötétjében és a bűnök árnyékában –, elborzad magától, és megtagadja régi önmagát, ha kigyullad lelkében ez a fény. Bűnbánatot tart, és szégyenkezik, és azután már ő is mondja: Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? Nagy üdvösség ez számunkra, testvéreim! Mert ennek birtokában az ember már nem fél a betegségtől, nem ijed meg a gyengeségtől, nem ad a fájdalomra. Szívvel-lélekkel kell tehát kiáltanunk, és nemcsak szóval mondani, de bensőnkkel is megvallani: Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? Ha ő világosít meg engem, ha ő ad segítséget nekem, kitől félnék? Jöjjön bár a kísértések ködös világa, az Úr az én világosságom. Jöhet, de eredményt nem ér el; szívünket ostromolhatja, de le nem győzi. Törjön rám bár vak szenvedély: Világosságom az Isten. Tehát ő a mi erősségünk, aki nekünk ajándékozza magát, mi pedig neki adjuk magunkat. Addig siessetek ehhez az orvoshoz, amíg megtehetitek, nehogy amikor majd menni akarnátok, akkor már késő legyen!