Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Alexandriai Szent Cirill püspök Én vagyok a ... (2019.05.21.)

Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából

(Lib. 10, 2: PG 74, 331-334)

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők

Az Úr szőlőtőnek mondta magát, mert meg akarta mutatni azt, hogy mennyire szükséges ragaszkodnunk az iránta való szeretethez, és hogy mennyi hasznunk származik abból, ha vele kapcsolatban maradunk. Azokat pedig a szőlővesszőkhöz hasonlította, akik belé vannak oltva, vele egyesültek, és rajta függnek, és már isteni természetének részesei, hiszen megkapták a Szentlelket (mert Krisztus Szentlelke kapcsol össze minket is vele).

Akik hozzátartoznak a szőlőtőhöz, azoknak hozzá való ragaszkodása akarat és elhatározás dolga; viszont az ő hozzánk való kapcsolódása a szeretet és az állapot dolga. Mi a hitünk sugallatára jószándékkal járultunk Krisztushoz, de az ő nemzetsége azáltal lettünk, hogy ő megadta nekünk a gyermekké fogadás méltóságát. Így mondja Szent Pál is: Aki az Úrral egyesül, egy lélek vele (1 Kor 6, 17).

Amint tehát a Szentírás más helyén a próféta őt alapnak, fundamentumnak nevezi (hiszen reá épülünk, és élő lelki köveknek vagyunk kiválasztva, hogy szent papsággá és a Szentlélek közreműködésével az Isten hajlékává legyünk, de nem épülhetünk ilyen hajlékká, hacsak számunkra nem Krisztus az alap), itt ugyanolyan értelemben mondja az Úr önmagáról, hogy ő szőlőtő, és így a belőle kisarjadó szőlővesszőknek mintegy anyja és táplálója.

Újjászülettünk ugyanis belőle és őbenne, a Szentlélekben, hogy megteremjük az élet gyümölcsét, nem annak a régi és elévült életnek a gyümölcsét, hanem ennek az új életnek és az iránta való szeretetnek a gyümölcsét. Megmaradunk azonban a létben, ha szőlővesszőként vagyunk rajta: ha a kapott szent parancsokhoz szívós állhatatossággal ragaszkodunk, a nemesség javát igyekszünk szolgálni, és komolyan vigyázunk arra, hogy a bennünk lakó Szentlelket még egy kicsit se szomorítsuk meg, hiszen jól tudjuk, hogy általa az Isten lakik bennünk.

Miképpen vagyunk mi Krisztusban, és miképpen van ő bennünk? Szent János bölcsen világít rá erre, amikor így ír: Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk (1 Jn 4, 13).

Mert amiként a szőlőtő a maga természetes tulajdonságát átadja a vesszőknek, úgy oltja be Isten egyszülött Igéje az Atyaisten és a saját természetének bizonyos rokonságát a szentekbe azáltal, hogy megadja a Szentlelket főleg azoknak, akik egyesülnek vele a hit által. És megadja nekik az ösztönzést minden szentségre; neveli őket, hogy jámborok legyenek, és megismertet velük minden erényt és jó cselekedetet.