Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Nagy Szent Gergely pápa Kívül harcok, belül félelem (2020.08.17.)

Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok” című művéből

(Lib. 3, 39-40: PL 75, 619-620)

Kívül harcok, belül félelem

Amikor Isten szent embereit megpróbáltatások és támadások érik, ők egyesekkel keményen bánnak, másokat ugyanakkor meggyőzni iparkodnak, egyesekkel szemben a türelem pajzsát használják, másokra viszont az igaz tanítás intelmeivel, mint nyilakkal támadnak. A harcnak mind e két fajtáját az erény csodálatos gyakorlottságával vívják, hiszen a közösségen belüli helytelenségre tapintattal mutatnak rá, a kívülről jövő ellenség támadását pedig bátran elviselik; ezeket oktatással javítják, azokat pedig szívós ellenállással visszaszorítják. Megvetik ugyanis az ellenséget, annak támadását elszenvedik, viszont visszavezetik az üdvösségre a gyarló testvéreket, és velük együtt szenvednek. Azoknak ellenállnak, nehogy másokat is magukkal sodorjanak, ezek felé pedig aggódva fordulnak, nehogy ők meg teljesen elhagyják a helyes életmódot.

Lássuk most Isten táborának nagy harcosát, Pál apostolt, miképpen küzdött e két irányban, így vallott magáról: Kívül harcok, belül félelem (2 Kor 7, 5). Először felsorolja azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket a külső ellenség miatt kellett elszenvednie: Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között: veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt (2 Kor 11, 26). Mindjárt elmondja azonban azt is, hogy ebben a harcban milyen fegyverekkel támad az ellenségre. Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem (2 Kor 11, 28).

De ő maga szóljon arról is, hogy ennyi harc közepette is milyen éber elszántsággal őrizte a tábort. A fentiekhez rögtön ezt fűzte hozzá: A kívülről jövő szenvedések mellett mindennapi zaklatásom: az összes egyházak rám nehezedő gondja (vö. 2 Kor 11, 28). Így történt tehát: bátran bocsátkozott harcba, de ugyanakkor szíve nagy jóságában vállalkozott övéinek védelmére is. Elsorolja, hogy mik azok a rosszak, amiket elszenved, és utána mindjárt azt is, hogy milyen jótéteményekben részesül.

Fontoljuk meg tehát, hogy milyen nagy küzdelem egy és ugyanazon időben a kívülállóktól elviselni az ellenséges támadást, a közösségen belül pedig oltalmazni a gyönge lelkeket. A kívülállók bántalmazásait tűri: vérig korbácsolják, bilincsbe verik; a belül levőkért viszont aggódva gyötrődik, mert attól tart, hogy e kínzások nem önmagának, hanem a tanítványoknak okoznak kárt. Ezért írja nekik: Nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek a megpróbáltatásoknak közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez a mi sorsunk (1 Tessz 3, 3). A saját szenvedésében is csak az kínozta, hogy ezzel esetleg mások bukására ad alkalmat: attól félt, hogy ha a tanítványok meglátják, mennyire összeverték a hitéért, akkor majd vonakodni fognak megvallani a hitüket.

Mekkora szeretet van ebben a szívben! Semmibe se veszi, hogy ő maga szenved, és az a gondja, hátha egyik-másik helytelen gondolkodású tanítványának lelke kárt szenved. A testét borító sebekkel nem törődik, viszont annál odaadóbban gyógyítja a mások szívsebeit. Hiszen az a szokása az igazaknak, hogy ha rájuk szakadnak is a bajok és gyötrelmek, mégsem szűnnek meg a mások javával törődni, és amikor gonosz bánásmódtól szenvednek, másoknak már előre megadják a szükséges eligazítást. Halálra váltan is nagy orvosok ők. Tátongó sebektől szenvednek, és mégis gyógyszereket visznek másoknak.