Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Hétköznapi evagéliumok és gondolatok

« Vissza

Évközi 04. hét péntek (2020.02.07.)

Evangélium:
Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: "Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: "Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:
Márk egészen bőven fejti ki Keresztelő szent János lefejezését. Ide kapcsolja a kérdést, kinek tartják az emberek Jézust. Máté csak magát az eseményt írja le, Lukács pedig éppen csak megemlíti János lefejezését.
Heródes vívódik. Jánosra hallgasson, vagy vágyait engedje győzni. Lelkét emelje Isten felé, vagy engedjen teste kívánságának. Végül az utóbbi győz benne. Heródiás pedig a háttérben megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy végleg elhallgatassa János, a lelkiismeret szavát.
Gondoljam ma végig beszédemet! Felelősen szólalok meg? Mindig vállalhatóak szavaim következményei? Kire hallgatok? Ki vagy mi irányítja életemet, mindennapi tetteimet?
---

Jézus híre gyorsan terjed a nép körében. Valamiképpen mindenki reagál rá. Úgy tűnik, az emberek beszélnek róla. Ki lehet ez az ember? Én mit mondok róla, én kinek tartom Jézust?
Heródes kettősségekben feszül. Tiszteli is Jánost, sejti az igazságot, mégis az érzékiségnek a rabja. Hol érek tetten valamiféle kettősséget életemben?
Heródes lelkiismerete háborog, de mégsem keresi fel Jézust. Végül, látjuk majd a szenvedéstörténetben, egészen elaltatja lelkiismeretét, és már csak arra vágyik, hogy valami látványosat tegyen Jézus a jelenlétében. Nem lehet játszani a lelkiismerettel. Ha nem törődöm vele elhallgat, és nem lesz, ami a jó úton megtartson.
---

János a rabságban is szabad, Heródes szabadon is rab. János szabad, mert kapcsolatban van az Istennel, Hozzá szabja tetteit, szavait. Nem félti életét, mert tudja, hiszi, hogy Istentől kap örök életet.
Heródes az érzékiség rabja. Nem tud rajta felülemelkedni. Valami jó, kellemes legyen mindig körülöttem. Már nem tud különbséget tenni az igaz és a hamis között. Számára bezárult az ég, csak a földi dolgok léteznek. A földi örömöket mindenáron biztosítani akarja.
Észrevehetjük a hátérben áskálódó Heródiást. Aki ugyan megnyer egy játszmát, de a mérkőzést elveszíti.
Mennyire vagyok nyitott Isten szavára? Észreveszem-e a csendben rossza csábító szirénhangokat? Tudok-e kiállni az igaz, a szép, a jó mellett? Milyen sokszor halljuk, miért nem szól az Egyház, a másik. A magam helyén ki merek-e állni az igazságért?