Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Szent Dorotheus apát Tanításaiból (2015.06.02.)

Szent Dorotheus apát Tanításaiból

Aki önmagában keresi a hibát, bármilyen kellemetlenség, kár, gyalázat, megvetés vagy bármi más hasonló megpróbáltatás éri, mindent derűs lelkülettel vesz tudomásul, mint aki mindezekre nagyon is rászolgált, így azután semmi sem tudja felháborítani. Van-e ennél békésebb ember a világon?
De talán azt a nehézséget vethetné ellenem valaki, hogy: „Ha megsért az embertársam, de én magamat átvizsgálva, semmiféle okot sem találok bensőmben erre, akkor miért kellene mégis magamat tartani hibásnak?”
Mindenesetre az az igazság, hogy ha valaki isteni félelemmel őszinte lelkiismeretvizsgálatot tart, sohasem találja magát teljesen feddhetetlennek; csakhamar világossá lesz előtte, hogy cselekedetével, szavával vagy rossz példaadásával ő maga adott alkalmat az ilyesmire. Ha pedig lelkiismeretvizsgálata folyamán úgy találja, hogy semmi ilyenféle botránkoztatásban nem vétkes, akkor szinte biztos, hogy már régebben éppen ő bántotta meg ezt az embertársát ilyen vagy más hasonló módon, vagy pedig valamelyik más embertársát sértette meg így. Az ilyenekért azután méltán éri most őt is a megbántás, vagy éppen a régebben elkövetett sok vétke miatt bűnhődik.
Egy más valaki így okoskodik: „Vajon miért tartsam hibásnak magamat, amikor én nyugodt békében voltam, de rám rontott az embertársam, és vérig sértett engem, olyan gyalázó és becsmérlő szavakkal, amelyeket senki sem volna képes szó nélkül eltűrni, ezért aztán az a meggyőződésem, hogy joggal haragszom és neheztelek az illetőre. Hiszen ha rám nem tör, és nem mond ilyeneket, és ezekkel fel nem háborít, én magamtól biztosan sohasem vétettem volna ellene.”
Az ilyesfajta védekezés nyilvánvalóan nevetséges és teljesen alaptalan. Mert azzal, hogy valaki mondott neki néhány szót, azzal még nem ültette bele az illető lelkébe a harag szenvedélyét, hanem éppen ezek a szavak mutatták meg azt, hogy az illetőnek milyen szenvedélye van, amit ha akarna, el is tudna hagyni. Olyan ez az ember, mint a tiszta acélos búza, amely csak akkor mutatja a csúnya korpáját, ha megőrlik.
Ha valaki úgy gondolja magáról, hogy békés lelki nyugalomban él, a lelke mélyén azonban mégis van szenvedély, csak azt most nem látja. Aztán beállít hozzá egyszer az egyik embertársa, és odavet neki valami sértő szót, erre az illető rögtön ráárasztja a belsejében eddig lappangó szenvedélye sokkal nagyobb szennyét. Ezért ha az illető irgalmasságot akar nyerni, tartson bűnbánatot, tisztítsa meg lelkét, és igyekezzék lelkiekben előrehaladni, és akkor majd belátja, hogy a jogtalan megtorlás helyett inkább hálával tartozik annak a hozzá bejött embertársának, hiszen ez szolgáltatott neki alkalmat e nagy lelki haszonra. Ezután ugyanis az előforduló hasonló kísértések sem háborítják fel az illetőt annyira, mint eddig, sőt minél inkább előbbre halad majd a lelki életben, annál kisebbnek érzi majd e kísértéseket. Hiszen amennyire előrehalad az ember a lelki életben, annyival erősebb lesz a lelke, és annál inkább képes lesz bármilyen nehézséget is elviselni.