Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Szent Fulgentius ruspei püspök A győztesen (2019.11.18.)

Szent Fulgentius ruspei püspöknek „A bűnbocsánat” című értekezéséből

(Liber 2, 11, 2 – 12, 1. 3-4: CCL 91 A, 693-695)

A győztesen nem vesz erőt a második halál

Hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, amikor megszólal a harsona, a halottak feltámadnak a romolhatatlanságra, mi pedig elváltozunk (1 Kor 15, 52). Amikor azt mondja Pál apostol: „mi”, akkor arra gondol, hogy vele együtt részesülnek e jövendő elváltozás ajándékában mindazok, akik abban az időben vele és társaival együtt az Egyházhoz és a szent életre törekvők közösségéhez tartoznak. Magának az átalakulásnak a módját pedig így fejezi ki: Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot (1 Kor 15, 53). Hogy pedig ezek számára valóra váljék majd igazságos jutalomként a végső átalakulás, ezt meg kell előznie most az önként vállalt lelki átalakulásnak.

Mert azoknak van megígérve a jövendő átalakulás jutalma, akik a jelen életben a rosszból a jóra változtak át.

A kegyelem hatására ugyanis ez történik: először is a megigazulás által, amikor lelkileg feltámadnak, az átalakulás itt megkezdődik bennük Isten ajándékából, aztán majd a testi feltámadáskor, amikor a megigazultak átalakulása tökéletessé válik, az átalakulás, mint tökéletes dicsőség, örökre megmarad, és többé nem változik. Azért változtatja meg őket előbb a megigazulás, és azután a megdicsőülés kegyelme, hogy maga a megdicsőülés már változhatatlanul és örökre megmaradjon.

Itt a földön az első feltámadás által alakulnak át, amikor megvilágosodnak és megtérnek, vagyis amikor átmennek a halálból az életbe, a bűnből az igazlelkűségbe, a hitetlenségből a hitbe, a gonosz tettekből a szent életbe. Ezért a második halálnak már nincs hatalma rajtuk. Róluk mondja a Jelenések könyve: Boldog, akinek része van az első feltámadásban, a második halálnak ezeken nincs hatalma (Jel 20, 6). Ugyanebben a könyvben olvashatjuk: A győztesen nem vesz erőt a második halál (Jel 2, 11). Amint a szívbeli megtérés jelenti az első feltámadást, úgy az örök gyötrelem a második halált.

Siessen tehát az első feltámadásban még itt részesedni mindaz, aki nem akar elkárhozni a második halál örök büntetésében. Azok ugyanis, akiket a jelen életben az istenfélelem átalakított, átmennek a gonosz életből az igazi életbe, eljutnak a halálból az életre, végül pedig a dicstelenségből is átkerülnek a dicsőségbe.